Hazánkban a Munka Törvénykönyve előírja, hogy a munkavállalók kizárólag olyan feladatra alkalmazhatók, ami az egészségükre, a testi alkatukra és fejlettségükre tekintettel van, és káros hatás nem éri őket.
A munkáltató a dolgozó munkába állása előtt, illetve időközönként vagy soron kívül köteles az ingyenes foglalkozás-egészségügyi, alkalmassági vizsgálatot lehetővé tenni az üzemorvosi rendelésen. Ennek az orvosi vizsgálatnak a szabályait, illetve annak megállapítását, hogy egy adott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység a dolgozó számára milyen igénybevételt jelent s hogy képes e megfelelni, a jogalkotók rendeletben határozták meg. A törvény szerint a munkáltatónak kötelező üzemorvosi komplex vizsgálatot biztosítani a munkavállaló számára. S ezt követően kiadni a nyilatkozatot az alkalmasságról vagy annak ellenkezőjéről.
A dolgozónak akkor is foglalkozás-egészségügyi vizsgálatra kell mennie, ha tartós táppénzről vagy GYES-ről, GYED-ről tér vissza dolgozni. Az ehhez szükséges beutalót a munkahelyen adják ki, időpontot legtöbbször a dolgozónak kell egyeztetnie az üzemorvossal. A koronavírus-világjárvány ideje alatt ez az egészségügyi ellátás is szünetelt, május első hetében azonban újraindultak az üzemorvosi vizsgálatok, immár a nem sürgős ellátások nyújtására. Ezekben a rendelőkben is kötelező betartani az alapvető higiénés szabályokat, szájmaszkot viselni, és a várókban található, falra szerelt, flakonos kézfertőtlenítőt használni.
A munkáltató a foglalkozás megkezdése előtt köteles a munkavállalónak az üzemorvossal való találkozást, konzultációt lehetővé tenni, amit alkalmassági orvosi vizsgálat is kísér. A munkavállalónak ezen a vizsgálaton meg kell jelennie, egyébként nem állhat munkába. Más esetben akkor lehet szükség rá, ha a munkakörülmények megváltoznak, vagyis a dolgozó a korábbitól nagyobb megterhelésnek lenne kitéve. A dolgozó ezt az utasítást akkor tagadhatja meg, ha annak elvégzése saját magát, más személyt vagy a környezetet veszélyezteti. Akkor is megtagadhatja a leendő dolgozó az üzemorvosi ellenőrzést, ha annak végrehajtása nincs összefüggésben a munkakör betöltésével vagy a munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik – tudtuk meg dr. Kálmán Márta munkajogásztól, aki elmondta azt is: – Ha a munkavállaló például közalkalmazott, és tartós táppénzről tér vissza dolgozni, előtte az üzemorvosi vizsgálatra minden leletét vinnie kell, amit a betegsége alatt orvosai kiállítottak. Ha úgy ítéli meg az üzemorvos, hogy a táppénz lejárta ellenére a dolgozó nem gyógyult meg, mert súlyosan sérült a karja, a lába, a gerince vagy bármely testrésze, ami újabb operációval korrigálható lehet, de az adott egészségi állapotában a munkakörét nem tudná biztonsággal ellátni, a „NEM ALKALMAS” szakvéleményt írják a vizsgálati lapra.
Tovább bonyolítja a helyzetet, ha bármilyen segédeszközt használ a dolgozó, ami lehet bot, mankó, kar-, lábrögzítő, s csak ezek segítségével képes közlekedni, tevékenykedni, hiába járt le a táppénzjogosultsága, nem tekinthető alkalmasnak a munkavégzésre. Ez különösen érvényes a pedagógusokra és az egészségügyi dolgozókra. A jogszabály azonban nem tesz jelentős különbséget e tekintetben. A vonatkozó szabályokat viszont meghatározza.
MILYEN FELADATOT LÁT EL PONTOSAN AZ ÜZEMORVOS?
Az ingyenes szolgálat feladatai sorába preventív, megelőző orvosi feladatok tartoznak. Sokan nem tudják, hogy az üzemorvosok elsődleges feladatai közé tartozik: az egészséges munkakörnyezet „kialakításának” figyelemmel követése, az egészségkárosodás megakadályozása. Az évenkénti kötelező vizsgálat alól senki nem térhet ki. A vizsgálat során vérnyomás-, testsúlymérés történik, tüdőszűrés a kijelölt helyen, labor-, látásvizsgálat, de az orvos kérhet ultrahangos kontrollt is. Figyelemmel kell lennie a dolgozó mentális, fizikai, szellemi egészségére is, illetve a munkakörnyezeti kóroki tényezőkre. Ezek lehetnek kémiaiak, fizikaiak, biológiaiak, pszicho-szociálisak, melyek esetén ki kell deríteni, hogy a dolgozók egészsége nem károsodott-e, s megfelelő védőöltözékben és -felszereléssel végzik-e a napi munkájukat. Az üzemorvosok is tájékozódnak az „elektronikus egészségügyi térben”, így napjainkban már mindenkiről elegendő alapinformáció áll rendelkezésükre, mely áttekintése jogszerű – magyarázta dr. Rácz Julianna, foglalkozás-egészségügyi főorvos. A jelenleg csendesebb szakaszban lévő koronavírus-világjárvány során a távmunka kényszerű és népszerű foglalkoztatási forma lett. S hogy erre ki alkalmas és ki nem, az üzemorvos azt is képes eldönteni. Ezzel sok esetben bátrabban élhetnének a munkaadók, ha a munkavállaló önhibáján kívül, egészségkárosodás miatt nem képes a központi munkahelyére eljutni.
Mit tehet a dolgozó ebben a kiszolgáltatott állapotban, amikor vélhetően tudja, hogy alkalmatlan a korábbi munkakörének ellátására, hiszen fájdalmai vannak, nem gyógyult meg, de táppénzre nem jogosult, mert azt kimerítette?
Minden hasonló esetben alaposan tájékozódnia kell a munkavállalónak a munkáltatójától, továbbá a bérét kifizető helyen s ajánlatos jogász véleményét is meghallgatnia, ha önhibáján kívül rosszabb élethelyzetbe kerülne, mint a betegsége és a gyógykezelés előtt. Az mindenesetre bizonyos, hogy például a közalkalmazottaknak, ha az üzemorvos őt a betegsége után nem tartja alkalmasnak a korábbi munkakörének ellátására, a munkáltató köteles olyan munkakört felajánlani, ami az egészségét nem veszélyezteti, és az iskolai végzettségével összhangban van, és amit képes adott állapotában elvégezni. Vagyis a korábbi munkakörébe nem térhet vissza a teljes gyógyulásig, de munka nélkül sem maradhat. Ha olyan állást ajánl fel a munkáltató, amit nem fogad el a dolgozó, a végkielégítés kifizetésének lehetőségéről, menetéről kell tárgyalni. Csakhogy ebben az esetben a 30 napos felmondási idő alatt, amit nem mindenkor kell ledolgozni, a még gyógyulásra váró embernek máshol kell munkát találnia, hiszen fizetés nélkül nem maradhat. Ez a nehezebb része a folyamatnak. Az üzemorvosok előrelátóan, indokolt esetben, az orvosi leletek és az állapot alapján gyakorta felajánlják a leszázalékolás lehetőségét is. Az ehhez szükséges dokumentumot rögtön helyben kitöltik, hogy megkönnyítsék a szinte ellehetetlenült munkavállaló helyzetét, akinek a háziorvosához kell fordulnia elsőként. Ha szerencsésen alakul a munkába állás, nem kötelező a leszázalékolás folyamatát folytatni vagy elfogadni.
Miként döntik el, hogy az egyes munkakörökhöz milyen alkalmassági, üzemorvosi vizsgálatot kell elvégezni?
A jogalkotók rendeletben határozták meg a munkaköri alkalmassági vizsgálat szabályait, valamint annak megállapítását, hogy az adott munkahelyen végzett feladat a dolgozó számára milyen terhelést jelent. Fontos, hogy meg tud-e annak felelni egészségi állapotát tekintve. Senkit nem lehet olyan munkára kötelezni, aminek egészségi állapota miatt nem tud megfelelni vagy tovább rontaná az életminőségét. A szakmai alkalmasságot a munkaadó mérlegeli, hiszen annak alapján alkalmazza a leendő dolgozót. A szükséges orvosi vizsgálatokat a foglalkozás-egészségügyben rendelő szakorvos a Munka Törvénykönyvében (Mt.) előírtak alapján végzi el. A leletek, a diagnózisok ismeretében állítja ki az „ALAKALMAS” vagy „NEM ALKALMAS” szakvéleményt.
A MUNKAALKALMASSÁGI VIZSGÁLATOK TÍPUSAI
A Munkavédelemről szóló Törvény értelmében minden munkáltató köteles – egy fő alkalmazott esetén is – foglalkozás-egészségügyi ellátást biztosítani évente. Négyféle alkalmassági vizsgálatot különböztetünk meg, elvégzésük esedékessége alapján: Előzetes: amit a munkavállaló alkalmazásba lépése előtt kell elvégezni. Időszakos: ezt évente, felülvizsgálat keretében végzik. Soron kívüli: amit a munkáltató rendel el saját hatáskörében, megítélése szerint. Záró: amit rákkeltő anyagokkal dolgozóknál feltétlenül fontos elvégezni, ha a munkavállaló kilép a munkahelyéről. Erre akkor is fel kell hívni a munkáltató figyelmét, ha hajlamos lenne megfeledkezni róla.
